-Nem kell mentegetőznöd.-nyögte be.
-Most...haragszol rám?
-Miért?! Kéne?!
Erre már nem tudtam mit mondani...nem mondja ki,de én tudom,hogy zavarja..*mégis mit kellett volna tennem?!...hisz nem is történt SEMMI.*
-De nem is történt semmi.-fakadtam ki és megmarkoltam a pólóját.
Ugyanazzal a bamba tekintettel,rám nézett.
-Tudom.-majd vissza fordult a TV.hez.
Lassan elengedtem felsőjét.
Jobb oldalamra fordultam,így hátam mutattam neki.Megigazítottam a párnám,magamra húztam a meleg takarót és miközben arra vártam,hogy hozzám érjen....álomba sírtam magam.
Reggel.Kinyitottam a szemeim és ő sehol.Újra a sírás keserű érzése fogott el,de erőt vettem magamon.Ott már gáz van,ha ő előbb hagyja el az ágyat,mint én.
Azon a napon egy új dalt vettünk fel,ezért egész délután az ágyban memorizáltam a dalszöveget és próbálgattam a hangom.
*Biztos izgul a felvétel miatt és ezért előre ment a stúdióba próbálni.*-nyugtattam magam.
Ahogy sejtettem a stúdióban volt.Épp a kanapén ült Suga mellett.A pultnál RapMon volt és a gombokat bütyködte.Valami nem stimmelt...talán az,hogy...V meglepően közvetlen volt Sugával...pont mint ...velem.Egyik kezével átkarolta,másikkal a dalszöveget tartotta.Combjaik összeértek és vidáman énekeltek.Mikor elhülyülték az éneklést,egymásnak támasztották homlokuk.
Nem tudtam mire vélni ezt az egészet.Úgy éreztem,mintha a szívembe markoltak volna és a gyomrom görcsbe rándult. Legszívesebben... ordítani akartam és kérdőre vontam volta miközben a falnak nyomom.De helyette,arcomra erőltettem egy mosolyt (ami elég furán nézhetett ki így visszagondolva) és oda léptem.
-Hello~! Hát ti? Már rég óta próbáltok?
-Nem-dobta nekem hűvösen V.
Kínos csend.Lassan Sugára néztem akin látható volt,hogy kellemetlenül érzi magát.
-Oké~ Akkor én most..
-gyere segíteni nekem-szólt közbe RapMon.Ilyenkor imádtam...tudta jól mindig,hogy mikor kell kihúzni a bajból és mindig jól időzített.Nem hiába volt ő a leader.Mindenkire figyelt és gondoskodó volt.
Minden felvételen egymást bámultuk az üvegen keresztül.Kivéve azon a napon.Egyszer se nézett rám...mikor vége volt,oda siettem hozzá.
-Tudnánk beszélni?-úgy álltam előtte,mint egy kis gyerek aki eltört valamit és épp beakarja vallani.
-Nem.
Döbbenten néztem rá,majd folytatta.
-Sugával megyek kávézni-míg ezt közölte velem,magához húzta Sugát és megpuszilta az arcát-Majd utána ...este...talán.-rám kacsintott és karöltve elmentek.Annyira lefagytam,hogy Suga arckifejezésére nem is emlékeztem hiába néztem rá.Ezt a szép kis beszélgetést JongKook és Jimin is hallotta.Nem is leplezték meglepődöttségüket.Jimin felszisszent hosszan,amolyan "Ez kíííínos"-an.Ő sose volt az érzések nagy mestere.Hívhatjuk nyugodtan érzelmi analfabétának is.
-HoSeok..-szólt JongKook.Elfutottam.Egyrészt azért,mert féltem,hogy Jongie benyög valami olyan szöveget,hogy "Nem érdemel meg téged" vagy hasonlót.Másrészt azért...mert nem akartam,hogy lássák ahogy sírok.
Késő este jött vissza a szobánkba.Én már frissen mosott hajjal és pizsamástul ültem az ágyamban.
Mikor belépett egymásra néztünk egy rövid pillanatra,majd elviharzott a fürdőbe.Legalább 1 órára bezárkózott.Mikor kijött,rögtön befeküdt mellém az ágyba.
-Na essünk túl rajta.-nyögte.
-Tessék?!-kaptam irányába a fejem,mert azonnal a szakítás suhant át gondolataimon.
-Csessz le nyugodtan.
-Minek?Nem vagyok rád mérges.
Kérdő tekintettel nézett rám.Fejem előre fordítottam.
-Inkább ...szomorú vagyok és csalódott...hogy képes voltál velem ilyet tenni,mikor tudod jól,hogy JongKookal tényleg semmi se volt és soha nem is lesz...El tudod te képzelni,hogy mit éreztem minden egyes alkalommal,mikor láttam,hogy hozzáérsz,rámosolyogsz és..-ekkor már nem tudtam visszatartani könnyeim- és...mikor az ajkaid hozzá értek..-sanyarúan alsó ajkamba haraptam.-De persze biztos túlreagálom.
-Mit?Mit éreztél?-suttogta halkan és elkeseredetten.
-Azt hogy...elvesztettem mindene.A gyomrom görcsben volt egész nap.Néhol ideges voltam,néhol bánatos.Az érzéseimmel játszottál Taehyung..
V hirtelen megölelt.Szipogás tört fel belőle.
-Ne haragudj kérlek!! Kérlek bocsáss meg! Olyan hülye voltam...féltékennyé akartalak tenni.Idióta vagyok!Egy nagy barom.arcát vállamba temette és éreztem,hogy könnyeivel itatja pólusaim-Meg tudsz nekem valaha bocsátani?! Ó jézusom..mekkora rohadék voltam.De én tényleg csak TÉGED szeretlek!Mindig...csak te jártál a fejemben.Téged szeretlek!!!Tényleg sajnálom,hülye voltam ne haragudj.
*Még sose láttam ilyennek.*
-Érsd meg...nekem ezek után egy kis idő kell,de ne félj.Semmi baj.Előfordul az ilyen.Minden kapcsolatban adódnak nehézségek.-míg ezt mondtam lassan simogatni kezdtem puha haját.Könnyes szemekkel felnézett rám.
-Szeretlek.Csakis téged...teljes szívemből.
-Örökké.-suttogtam és csókot nyomtam lágy ajkaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése