-Mit csináltatok te ketten?!-tette fel a költői kérdést Suga,akinek arcán perverz mosoly ült.
-Tudni akarjuk mi azt?!-nézett Jin,Jiminre és nevetni kezdtek.
-És miért van rajtad farmer,HoSeok?-vette át a szót ismét RapMon.
-Hát az úgy vooolt...-kezdtem a mondatom elnyújtani és szúrósan tekintettel oldalra néztem.
-Az én hibá.-sóhajtott fel V.-nem szóltam neki,hogy ma táncpróba lesz.
-De hát megkértelek,hogy ne felejsd el...így nem lehet rendesen táncolni.
-Tudom...bocsánat.
Kicsit úgy éreztem,mintha engem is megszidtak volna.De RapMon.nak,igaza volt.Így nem tudok rendesen táncolni.Bármelyik mozdulatnál,elszakadhat és bele is izzadok rendesen.
A próba végén,voltak akik rögtön elmentek az öltözőbe,de voltak ,akik még maradtak.Én konkrétan a drágám ölében fetrengtem.ű-Tényleg sajnálom,hülye voltam.Ne haragudj.-nézett le rám szomorúan.
-Semmi baj.Előfordul az ilyen.-kezemmel végig simítottam arcán- fejjel lefelé...nagyon vicces az arcod.
Felnevetett és hajába túrt.Imádom.Egyszerűen ellenállhatatlan.
-Szeretlek.-nézett újra rám.
-Örökké.-suttogtam és lehajolva,csókot nyomott,száraz számra.
-Olyan aranyosak vagytok.-mondta JongKook,kissé letörve az öltözőben,mikor kettesben maradtunk.Ő a szekrénye előtt állt én kicsit odébb ültem.
-Öhm..köszönjük.-mosolyogtam rá.
-De...tényleg...továbbra is a szekrényére meredt.Nem tudtam,hogy mit mondjak..kezdett kínos lenni a helyzet.
-Most is...olyan boldognak tűntetek.-ezt már halkabban mondta és ahogy a pólóját a szekrénybe dobta,úgy tűnt el a mosoly is az arcáról. Már csak a melankólikus tekintet maradt.*Mivel tényleg azok vagyunk.*-gondoltam magamban,de ez még hangulatrombolóbb lett volna,ezért csak hümmögtem.
-Én is akarok ilyen kapcsolatot...ezért...néha féltékeny vagyok rátok.- na ez volt az a mondat,ami után elhatároztam,hogy minél előbb le kell lépnem.Lehúztam a pólóm,amit V adott kölcsön,mivel nem hoztam ugye váltó cuccot,de nála 2 csere póló volt szerencsére.Mikor lehúztam a felsőt,egy pillanatra elsötétült minden,majd mikor lekerült rólam a ruhadarab,JongKook már előttem termett.Kezeit vállamra tette és erősen fogta.Közelebb hajolt.Értelmetlenül bámultam rá és tekintetemmel,magyarázatot követeltem.
-Tudod...-suttogott- főleg TaeHyungra vagyok féltékeny.
Szemeim tágra nyíltak.Épp hebegni-habogni kezdtem volna,mikor észre vettem,hogy tekintete ajkaimat fürkészték.Mintha egy aprót harapott volna alsó ajkába belülről.Újra szemembe nézett és talán közeledett egy keveset.
-ÉN..-kezdtem a mentő mondatomba,de nem volt szükséges befejeznem,mivel egy nagy csapódás következett.Egyszerre kaptuk a fejünk a hang irányába.A szekrénysor végén V állt.Keze egy szekrény ajtón pihent.Másik keze görcsösen,ökölbe szorította.JongKook lassan elengedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése